A magyar gasztronómia különleges világát mutatta be Kenyában Németh Krisztián, a Kaposvári SZC Széchenyi István Technikum és Szakképző Iskola szakács oktatója. A Hungarian Table by MeOut programnak köszönhetően Józsa Gábor egri szakemberrel együtt Nairobiban népszerűsítették a magyar konyhát, ahol többek között gulyással, hortobágyi palacsintával és mákos gubával ismertették meg a kenyai és indiai vendégeket.

A Hungarian Table by MeOut kezdeményezés célja, hogy a magyar gasztronómiai kultúrát nemzetközi közönség elé vigye exkluzív vacsorákon, workshopokon és szakmai eseményeken keresztül. A program emellett lehetőséget biztosít a magyar szakoktatásban dolgozó szakácsok számára, hogy nemzetközi tapasztalatokat szerezzenek és szakmai kapcsolatokat építsenek.

Hogy kezdted a szakács szakmát? 

Érettségi után döntöttem a szakma mellett. A kétéves képzés idején egy pécsi négycsillagos szállodában dolgoztam, ahol heti három nap önállóan vezettem a konyhát, Budapestre csak vizsgázni jártam fel. Később dolgoztam a Balatonnál, Kőszegen, majd ismét a Balatonnál, a Kupa Étteremben séfhelyettesként. Ausztriában, egy Hüttében dolgoztam, miután hazajöttem Pécsen a Don Pepe Pizzériában voltam séf és üzletvezető helyettes. Ezután Kaposváron egy belvárosi étteremben dolgoztam, majd Kardosfán töltöttem el 16 évet, az utolsó négyben már szállodavezetőként. Az életem elején a munkát tanultam meg, azt, hogyan kell nagy mennyiségben főzni. Ausztriában például három szakács főzött egy hétszáz fős placcra. A sok munka viszont kikezdte az egészségemet, ekkor váltottam, és kezdtem el a Széchenyiben tanítani. Korábban gyakorlati oktatóként és óraadóként is dolgoztam, nem volt számomra ismeretlen a diákokkal való munka.

Mi az, amit leginkább megpróbálsz átadni a tanulóknak?

A legtöbben az első évben még nem tudják pontosan, mik szeretnének lenni: szakácsok, cukrászok, felszolgálók vagy turisztikai szakemberek. Fontos, hogy emberként közeledjünk hozzájuk! Ha jóindulatot és nyitottságot tapasztalnak, akkor szinte bármit meg lehet tanítani nekik. Élményt kell adni a fiataloknak, hiszen a mai világban akkor hiszik el valamiről, hogy létezik, ha látták az Instagramon vagy a TikTokon, esetleg saját maguk is megtapasztalják, kipróbálják. Egészen más a tanteremben beszélni egy alapanyagról, mint a konyhán dolgozni vele, ezért órák alatt is rendszeresen lemegyünk a tankonyhára, és bevonom őket a rendezvények előkészítésébe és lebonyolításába is. Közösen készülünk, együtt állítjuk össze a menüt, és együtt valósítjuk meg az eseményeket.

Hogy talált meg a kenyai lehetőség?

Éppen ágazati vizsgán voltam, amikor felhívott Kárász László igazgató, hogy van ez a lehetőség, és a Centrumban mindenki rám gondolt. Ritkán élek az ilyen lehetőségekkel, mert nehezen viselem a hosszú utazásokat. Gyorsan kellett dönteni. Felhívtam a feleségemet, aki azt mondta: bolond lennék kihagyni. Ezután kezdődtek az előkészületek, az oltások és a szervezés.

Vittetek magatokkal valamit Nairobiba?

Nem bíztuk a véletlenre a dolgokat: kiváló minőségű őrölt pirospaprikát és mirelit libamájat is vittünk magunkkal. A libamáj miatt izgultam egy kicsit, de szerencsére a reptéren nem volt probléma, és még érkezéskor is fagyott állapotban volt.

Milyen Kenyában egy négycsillagos szálloda?

A konyha hatalmas volt, szinte egy ételgyár, több száz ember ellátására alkalmas. Már az első napokban lenyűgözött a rengeteg zöldség, gyümölcs és fűszer. Olyan voltam, mint egy kisgyerek a vidámparkban. Mi ez? És ez mi? 

Az volt az elsődleges cél, hogy a magyar konyhát vigyétek el Kenyába, vagy Magyarországra hozzatok valamit a kenyai gasztronómiából?

Elsősorban a magyar konyhát vittük el Kenyába, de természetesen mi is hoztunk haza recepteket, én körülbelül negyvenet. Nagyon szeretem az autentikus dolgokat, a helyi specialitásokat. Az első alkalommal egy workshopra főztünk, indiai hölgyek, influenszerek és a média képviselői számára. Négyfogásos menüt készítettünk, amelyben vegetáriánus ételek is helyet kaptak, figyelembe véve az erős indiai hatást. Nyírségi gombóclevest készítettünk hús nélkül, angolzellerrel, karfiollal és gombával. A legnagyobb kihívást a gombóc jelentette, mert teljesen más lisztet használnak, mint mi itthon. Végül nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. A menün szerepelt hortobágyi palacsinta, dödölle és csörögefánk is, édes és sós mártogatóssal. A rendezvény vendége volt Nyitrai Katalin kenyai magyar nagykövet asszony és Szebeni István külügyi attasé és egykori televíziós műsorvezető is, akik nagyon örültek nekünk.

A másnapi vacsora volt az utazás célja, ekkor a Magyar Gasztronómiai Napok vendégeinek főztetek.

Már reggeli után a konyhában voltunk, ötfogásos vacsorával készültünk. Volt kolbászkrém, libamáj, sajtfánk, körözött, újragondolt babgulyás vegetáriánus és húsos változatban, valamint mákos guba is. A fogások mellé magyar borokat kínáltak.

Mi volt a legmaradandóbb élmény?

A nyüzsgés, a különleges ízvilág és a szafari, amelyre az utolsó napon vittek el bennünket. Saját élőhelyükön látni orrszarvút, struccot, antilopot, gepárdot, krokodilt és vadászó oroszlánokat, egészen elképesztő élmény volt. Bevallom, a nyitott tetejű autóban ülve, arra gondoltam, hogy így a reggelit is vihetjük nekik.

Mit tanultatok egymástól a kenyai kollégákkal?

Rengeteg receptet és ötletet osztottunk meg egymással. Nagyon tetszett nekik például, hogy vákuummal készítettem elő a cukkínit a salátához, mert így jobban magába szívta az öntetet. Nekem pedig a „Nyama chuma”, vagyis a kecskeborda ízvilága maradt emlékezetes. Már azon gondolkodom, hogyan tudnám itthon, hazai alapanyagokból elkészíteni. Emellett a kenyai életérzésből is hazahoztunk egy kis darabot. Ott gyakran mondják: „easy”, vagyis „Hakuna Matata”. Jó lenne ezt az életérzést átvenni!