Meglepett, hogy a munkádat ilyen komoly kitüntetéssel jutalmazták?

Szeretek a háttérben maradni, így már a jelölés is meglepett, de természetesen örültem neki. Tősgyökeres gépészes vagyok, hiszen 1984-ben ebben az iskolában végeztem. A katonaság és a főiskola után közel egy évig dolgoztam technológusként. Ám jött a rendszerváltás, az üzemek nem, vagy alig termeltek. Akkor üresedett meg itt egy állás, amelyet elfogadtam, és azóta is itt tanítok. Amikor idejöttem, a volt tanáraimnak „jónapottal” köszöntem, és felnéztem rájuk, sőt teszem ezt a mai napig. A Gépész mindig a szívem csücske volt, büszke vagyok arra, hogy itt dolgozom.

Mit érzel az elmúlt három évtized legnagyobb sikerének?

Gyakran látogatom meg a vármegye üzemeit, ahol rengeteg volt tanítványommal találkozom, akik vezető, középvezető beosztásban vannak. Ismerősöket köszönthetek többek között a Büttner Kft-nél, a Lamello-nál és a Som-Plaszt Kft-nél is. Sokan megtalálták a számításukat azok közül, akik itt végeztek.

Mi a legnagyobb nehézség ma a tanításban?

A diákokkal mindig jó volt a kapcsolatom, de tapasztalom, hogy egyre nagyobb a generációk közötti különbség. Ez nyilván adódik abból is, hogy az évek múlásával egyre idősebb vagyok a diákoknál, de a generációs szakadék is egyre mélyül. Komoly feladat motiválni a fiatalokat, így más módszereket kell találni. Nehéz felvenni a ritmust a felgyorsult információáramlással és a közösségi médiával.

Mennyire jellemző a lemorzsolódás a diákoknál ebben a szakmában?

Nem igazán. A komoly ösztöndíj, a jó állásajánlatok arra sarkalják a diákokat, hogy letegyék a vizsgáikat. Azok, akik a gépészes szakmában szeretnének elhelyezkedni könnyen találnak munkát, bőven van ezen a területen perspektíva. Ha valaki innen kikerülve tovább szeretne tanulni, nappalin vagy munka mellett, levelező tagozaton is diplomázhat, ahogy sokan megtették ezt a korábbi diákok közül.

A mai korra jellemző, hogy a nemi sztereotípiák is kevésbé hangsúlyosak. A CNC-s szakmákon belül milyennek látod a lány tanítványaidat?

Valóban, már nem lepődünk meg annyira, amikor egy-egy lány gépészeti szakmát szeretne tanulni, a jelenlegi osztályomba is járnak ketten. Egy korábbi lány tanítványom pedig igazi sikertörténetet tudhat magáénak. Az ifjú hölgy rendőr osztályban kezdte, majd gépi és CNC forgácsolónak tanult. Most egy olyan cégnél dolgozik, amely Forma1-es autókhoz készít alkatrészeket.

Milyen a kapcsolat a cégekkel, duális partnerekkel?

Kimondottan jó, szinte az összes gépészeti céggel személyes, napi szintű kapcsolatban vagyok. Segítséget is kapunk tőlük, többek között így jutottunk 3D nyomtatóhoz, lézervágóhoz és különböző szerszámokhoz.

Szerinted mi hozna előrelépést az oktatás ezen területén?

A gépek itt ugyanolyan gyorsan változnak, mint az informatikában, amellyel nem könnyű lépést tartani. Az intézmény és ezen belül a tanműhely felújításának így nagyon örülünk, hiszen új gépek is érkeznek.

A feleséged is pedagógus. A gyerekeknek mennyire volt „ajánlott” ez a pálya?

A két lányom közül az egyik gyógypedagógus lett, a másik közgazdász. A fiam pedig turizmus-vendéglátást tanul. Nem volt ilyen jellegű elvárás. Szeretnénk, ha megtalálnák a számításukat, és nagyon örülünk a kisunokánknak, aki most 9 hónapos.