Így jelentkezett a Kaposvári SZC Lamping József Technikum és Szakképző Iskola elődjébe. A szakma iránti elköteleződése korán megmutatkozott, de útja nem volt egyenes – alkalmazott építészként, oktatóként és vállalkozóként is megállta a helyét, miközben Somogy vármegye és a térség épített környezetének számos fontos projektje fűződik a nevéhez. Erről és a szakképzésben vállalt szerepéről beszélgettünk vele.

Miért választotta az építőipari irányt?

Édesapám révén már gyerekként belenőttem ebbe a világba, így tulajdonképpen ki volt jelölve az utam. Építész-technikusnak jelentkeztem, az első négy év az érettségiről szólt, majd jöhetett volna még egy év a technikusi végzettséghez. Én viszont úgy döntöttem, továbbmegyek a felsőoktatásba, egyenesen az építészet felé.

A technikum után folytatta tanulmányait?

A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem mérnöktanár szakára vettek fel. Ez egy kettős diplomát adó képzés volt: mérnöktanári és építész (akkor üzemmérnöki) oklevelet kaptunk.

A tanári modul miatt egy évvel tovább jártunk, de nem bántam meg. 1997-ben tértem vissza Kaposvárra, ahol egy ismert építészirodában kezdtem dolgozni, majd ezzel párhuzamosan felvételt nyertem a BME Építészmérnöki Karára, és mellette építettem a saját vállalkozásomat is.

A szakképzés milyen előnyt jelentett az egyetemen?

Óriásit. A szerkezetismeret, az anyagismeret, a statika vagy az ábrázoló geometria terén nagyon jó alapokat kaptunk az Építőipariban. Az első félévben szinte abból éltem, amit ott tanultam. Matematikából a gimnazisták voltak előnyben, de volt időm felkészülni. Rajzolni, szerkeszteni viszont mi tudtunk jobban – ez sokat számított.

Miért hagyta ott az építészirodát?

A főállás, az egyetem és a saját vállalkozás már együtt túl sok volt, ráadásul friss házasként szerettem volna rendszert vinni az életembe. Ekkor jött egy lehetőség: szakmai tanárt kerestek az Építőipariba. Úgy éreztem, a tanítás mellett több időt fordíthatok majd a vállalkozásra, így hazakerültem a régi iskolámba – egy kőműves osztály osztályfőnökeként.

Milyen volt fiatal tanárként helytállni?

Kihívás. Cingár voltam és kölyökképű, a kőműves osztállyal pedig nem volt egyszerű az elején. De megszerettük egymást, és a mai napig jóérzéssel futok össze velük a munkáim során. Nyolc évet tanítottam műszaki tárgyakat és informatikát. Nagyon hiszek abban, hogy a pedagógusnak hitelesnek kell lennie és képesnek a diákok személyiségének finom formálására. – így sokkal könnyebb, hatékonyabb a közös munka.

Miért döntött a vállalkozói lét mellett?

A vállalkozás szépen fejlődött, így egy idő után már nem lehetett párhuzamosan vinni a kettőt, úgy hogy ne sértsék egymást. Dönteni kellett: tanár maradok, vagy belevágok a saját szakmai álmaimba. Végül a vállalkozói lét mellett döntöttem.

Mely épületekre a legbüszkébb?

Somogyban rengeteg műemlék templomfelújítást végeztem, most fejeztük be a kaposvári református templom teljes homlokzati rekonstrukcióját. Kiemelném a Lorántffy átépítését és a tornacsarnokának bővítését, valamint több ipari beruházást (Lakics, Videoton), emellett a kaposvári kisgáti városrész református bölcsődéjét. Sok-sok családi házat is terveztem Kaposváron és környékén. 

Nagyon izgalmas projekt volt Törökkoppány korabeli török fürdőjének rekonstrukciója is. Hosszas tárgyalás és előkészítő munka után úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi terepszint alatti romot a régészek feltárják, dokumentálják, majd visszatemetik. Végül a mai járófelületen a felmérések alapján újraalkottuk az eredeti épületmaradványok mását, immár korszerű anyagokkal, de megőrizve az eredeti kontúrokat.

Miért ajánlaná ezt a szakmát a fiataloknak?

Mert látványos, változatos és rendkívül kreatív. A tervezéstől a kivitelezésig minden fázisban jelen vagyunk, és amikor valaki elmegy egy épület mellett, amelyet ő tervezett, az leírhatatlan érzés. A vállalkozói lét szabadságot ad, ugyanakkor nagy felelősséget is. Két ciklus óta tagja vagyok a vármegyei építészkamara elnökségének, ahol a kollégák munkáját is segítjük. Emellett azt gondolom, hogy az építőiparban az emberi tényező a közeljövőben sem lesz kiváltható a technológiával (persze rengeteg innovációt alkalmazunk). Mind a tervezéshez, mind a megvalósításhoz szükséges az emberi kreativitás, személyes kapcsolat, gondolkodás és felelősségvállalás. Azt szokták mondani, hogy az építész minden házával egy szobrot emel magának. A fiataloknak pedig azt üzenem, hogy ez a szakma nemcsak házakat, hanem jövőt is épít.