A tábor végén a szervezők arra kérték a résztvevő általános iskolásokat, hogy értékeljék a programot egy tízes skálán.

A válaszok szinte egyformák voltak: tízes, tízes, tízes…

Egyetlen kivétellel.

Volt egy diák, aki mindössze öt pontot adott.

Hogy miért? Erre még visszatérünk.

Az öt nap alatt a táborozók szinte észrevétlenül tanultak. A LEGO nem csupán játék volt a kezükben, hanem eszköz arra, hogy megtapasztalják az együttműködés, a kreativitás, a problémamegoldás és a kitartás erejét.

A csapatok LEGO-robotokat építettek és programoztak, valamint Sphero robotgolyókat irányítottak a diákok által kialakított akadálypályán. A feladat során hamar kiderült, hogy egy sikeres megoldás nem egyetlen ember munkája. Tervezőre, építőre, programozóra és tesztelőre egyaránt szükség volt, így a közös sikerhez mindenki hozzátette a saját tudását.

A tábor sztárvendége kétségkívül Villám, a robotkutya volt, aki pillanatok alatt belopta magát a gyerekek szívébe, miközben látványos bemutatójával a robotika egy egészen új oldalát is megismerhették. 

A tábor azonban nem csak a technológiáról szólt.

Az egyik feladat első hallásra lehetetlennek tűnt: csukott szemmel kellett LEGO-alkotást készíteni. Többen azonnal azt mondták, ezt nem lehet megcsinálni. Néhány perc múlva azonban sorra készültek el a különleges építmények. A gyerekek nemcsak azt fedezték fel, hogy sokkal többre képesek, mint korábban gondolták, hanem azt is átélhették, milyen kihívásokkal találkoznak nap mint nap a látássérült emberek. Egy egyszerűnek tűnő játékból így empátiát fejlesztő élmény született.

Egy másik kihívásban három perc állt a csapatok rendelkezésére, hogy a lehető legmagasabb tornyot építsék meg. Az idő rövidsége gyors döntéseket, szerepvállalást és hatékony kommunikációt kívánt. A siker kulcsa ezúttal sem az volt, ki tud gyorsabban építeni, hanem az, hogy a csapat tagjai mennyire tudtak együtt gondolkodni.

Volt olyan feladat is, amelyben egy másik tanuló által megkezdett alkotást kellett tovább- építeni. Ez arra tanította a résztvevőket, hogy tiszteletben tartsák mások ötleteit, ugyanakkor bátran tegyék hozzá saját elképzeléseiket is. Az elkészült modellek bemutatásakor pedig mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy fejlessze prezentációs készségét és magabiztosan mutassa be munkáját társainak.

A kreativitásnak a digitális technológiák is teret adtak. A diákok megismerkedtek a 3D tervezéssel és a 3D nyomtatás működésével. Saját modelleket készítettek, amelyeket ki is nyomtattak. A tábor egyik résztvevője annyira lelkes lett, hogy a foglalkozások után otthon is folytatta a tervezést, és másnap már új ötletekkel érkezett vissza.

A táborban a fantáziának semmi sem szabott határt. A tanulók LEGO-elemekből megépíthették egy álmukat vagy egy vágyukat. Volt, aki egy különleges autót álmodott meg, amely minden vágyát teljesíti, az egyik diák pedig egy 3D nyomtatót épített, mert a tábori foglalkozások annyira felkeltették az érdeklődését a digitális tervezés és gyártás iránt. 

A hét során közösen egy egész város is életre kelt, amelynek épületei és helyszínei remek alkalmat teremtettek arra, hogy a résztvevők megismerjék a különböző szakmákat. Együtt végigjárták a várost, és beszélgettek arról, hogy egy-egy munkahelyen milyen szakemberek dolgoznak, mivel foglalkoznak, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző hivatások a mindennapi életben.

A hét egyik legnépszerűbb feladata a katapult megépítése volt, ahol a pontos tervezés, az építés és a folyamatos tesztelés együtt vezetett a sikerhez. A gyerekek szinte észrevétlenül alkalmazták a mérnöki gondolkodás alapjait, miközben felszabadultan játszottak.

A pénzügyi tudatosság fejlesztése is fontos része volt a tábornak. A résztvevők a Kaposvári SZC Noszlopy Gáspár Közgazdasági Technikum, mint a Pénzügyiránytű Bázisiskola közreműködésével interaktív előadáson ismerkedhettek meg a tudatos pénzkezelés alapjaival. A pénzügyi tudatosság nemcsak elméletben, hanem a mindennapi élethelyzetekben is megjelent a táborozók életében: az ebédrendelés és a fizetés során nap mint nap felelős döntéseket hoztak.

A tábor nemcsak élményeket és új ismereteket adott a résztvevőknek, hanem a jövőjükkel kapcsolatos döntésekben is segítséget nyújtott. A pályaválasztás előtt álló tanulók számára lehetőség nyílt egyéni karriertanácsadásra, ahol személyre szabott támogatást kaptak a továbbtanulási lehetőségek megismeréséhez. A beszélgetések során szó esett az érdeklődési körökről, az egyéni erősségekről, valamint arról is, hogy mely képzési utak és szakmák illeszkedhetnek leginkább a diákok elképzeléseihez.

És hogy miért adott az egyik tanuló csupán öt pontot a táborra?

Nem azért, mert nem érezte jól magát.

Nem azért, mert nem tetszettek a programok.

Hanem azért, mert szerinte az öt nap túl gyorsan eltelt, és a tábori napokból több kellett volna.

Talán nincs is ennél jobb visszajelzés egy szervező számára.