Hampuch Zsolt séfként és üzletemberként messzire jutott. Úgy véli, hogy ehhez kiváló alapokat kapott a kaposvári Széchenyi István iskolában, ezért boldogan válaszolt kérdéseimre, hátha ezzel egy kis viszonzást adhat azért a rengeteg támogatásért, amelyet ott kapott.

Gyermekkori álmod volt, hogy vendéglátós legyél?

Egyáltalán nem. A Táncsicsban kezdtem, de ott valószínűleg nem jótanulóként emlékeznek rám. Ott nem találtam magam, de valószínűleg ebbe a kamaszkor is belejátszott. Így kerültem az akkori Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari iskolába. Reál beállítottságú vagyok, a vendéglátás struktúrája vonzott. Itt megannyi ember munkáját kell összehangolni, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsuk. A számok, a rendszerek, a csapatjáték fogott meg. A tanáraim látták, hogy motivált vagyok, ezért ösztönöztek, inspiráltak, amely eredményeket hozott. Ennek köszönhetően egy idő után fürdőztem az iskola támogatásában, amely még több eredményt hozott. Ezzel együtt az osztálytársaim is elfogadták, hogy én mindenáron csapatot akarok építeni. Persze mindehhez szerencse is kellett. Vajon így alakult volna a pályám, ha nem a híresen kemény Horváth Lajos oktat? Az akkori igazgatótól, Tóth Imrétől is rengeteg támogatást kaptam, ahogy Csiba Ágota akkori igazgatóhelyettestől is. Úgy érzem, hogy rengeteg odafigyelést, önzetlenséget kaptam itt. Hiszen, amikor este tízkor még a versenyre készültünk, az a tanárnak ugyanúgy megterhelő volt, mint nekem, viszont nagyrészt én profitáltam belőle, a pedagógus, az iskola méltatlanul keveset. Emlékszem azt hittem, hogy enyém a világ, amikor az első szakmunkás bizonyítványomat a kezemben tartottam. Szerencsére letörték a szarvaimat, alázatra neveltek, miközben a szakács után a cukrász, a felszolgáló és üzletvezető szakmát is megszereztem.

Jelenleg mivel foglalkozol?

Nyolc éve az élelmiszeriparban dolgozom, de itt is azokra a stabil alapokra építek, amit a középiskolában kaptam. Magyarország egyik piacvezető, egészséges élelmiszereket gyártó és forgalmazó cégcsoportjának a SZAFI Group-nak operatív igazgatója vagyok. Ez a piac is változik, míg tíz évvel ezelőtt, ha egy termék egészséges volt, a piac elfogadta, hogy rossz ízű és állagú. Mi rámentünk az ízekre, a magas élvezeti értékre is. Hazánkban ennek a piacnak megvannak a határai, így ez az év számunkra az exportól szól.

Sok felé jártál és főztél. Melyik nemzet konyháját szereted a legjobban?

Fél évig éltem Franciaországban, az ottani konyhaművészet nagy hatást gyakorolt rám. A Bourgignon-t, ezt a tradicionális francia ételt marhahúsból és zöldségekből főzik, én inkább bárányból szeretem elkészíteni. Emellett nagyon szeretem az egyszerű magyar ételeket, például a paprikás krumplit is. Ehhez először megpirítom a kolbászt, amit kiszedek a lábosból, és a zsírba teszem bele a hagymát. 

Mi a kedvenc ételed? 

A buggyantott tojás és a tejberizs.

Van titka a jó tejberizsnek?

Nagyon lassan kell főzni, és a zsíros tejet fokozatosan kell adagolni hozzá. 200 gramm rizs körülbelül 1-1,5 liter tejet vesz fel. Vanília rúddal és egy kevés cukorral ízesítem.

A gyerekeid mennyire vannak elkényeztetve az étkezés terén?

Nagyon, sajnos így a közétkeztetésben nem is akarnak enni. Ennek nem csak én vagyok az oka, anyósom is nagyon jól főz. Úgy vélem, egy szeretettel és jó érzékkel főző háziasszony és egy séf között nincs nagy különbség. Mi abban vagyunk mások, hogy tudjuk, hogy készítsük el a különböző ételeket úgy, hogy azok egyszerre kerüljenek a tányérra, és valószínűleg a repertoárunk is nagyobb.

A legjobb séfek gyakran írnak receptkönyvet, te viszont krimit. Hogy született meg a Hatalomjátszma?

A vendéglátásnak köszönhetően számos országban megfordultam, és sok különleges emberrel ismerkedtem meg, ők adtak ihletet. Hong-Kongban döntöttem el, hogy írok egy rövid krimit, a feleségemnek akartam udvarolni ezzel, hiszen mindketten szeretünk olvasni. Két oldalnyi szöveg után, már úgy éreztük, hogy ebből ki kell hozni egy sztorit. Ezt mutattam meg Havas Henriknek és dr. Oltványi Tamásnak, és ők javasolták, hogy ezt adjuk ki. Henrik segített a korrektúrában is. Nagyon örültem annak, hogy Kaposváron is tarthattunk könyvbemutatót, és elárulom, hogy már készül a folytatás. Egyúttal az első könyvet ismét kiadjuk.

Mivel inspirálnád a fiatalokat arra, hogy vendéglátós szakmát tanuljanak?

A diákok gyakran azt hiszik, hogy ez az út csak egy tóparti lángosozóig vezethet, holott csak rajtuk múlik, hova visz. Már az általános iskolában papírom volt arról, hogy diszlexiás és diszgráfiás vagyok. De ezek a hátrányok kellő kitartással leküzdhetőek és bárhová eljuthat az ember, amit csak képes elképzelni. Szerintem a szerencse a lehetőség találkozása a felkészültséggel, hiszen a sok munka teszi lehetővé, hogy éljünk a kínálkozó alkalommal.