Innen hozta az erdőgazdaság szeretetét, amelyet igyekszik átadni tanítványainak is. Boa Tamást, a Kaposvári SZC Dráva Völgye Technikum és Gimnázium igazgatóhelyettesét kérdeztük múltjáról, jelenéről és az erdészképzés jövőjéről.  

Honnan jön a mezőgazdaság és a természet iránti szeretet? Mivel foglalkoztak a szüleid? 

A mező-, erdő- és vadgazdálkodás meghatározza az életemet. A hétvégéket és a nyári szünetek egy jó részét Lenti külvárosában, a nagymamámnál töltöttük testvéreimmel. Itt tanultam meg alapszinten főzni, sütni, és azt is, hogy kell gondozni a konyhakertet. 

A kárpótlás idején a nagyszüleim nem kívántak nagy területen gazdálkodni, így nem éltek a területek visszavételével, de a házuk körül gazdálkodtak.

Édesanyám varrónőként dolgozott, majd a ruhagyárak leépülésével és megszűnésével a háztáji gazdálkodásban foglalt el nagyobb részt. A 2015-ben elnyert és megvalósított fiatal gazda pályázatomban is nagyon sokat dolgozott és segített a Kislakosi Málnafarm üzemeltetésében.

Édesapám eredetileg vegyipari szakmunkásnak tanult, viszonylag későn, negyvenéves korában házasodott össze édesanyámmal, és ezzel párhuzamosan a  születésem előtti években végezte el a vadász-vadtenyésztő szakot Szombathely-Oladon. Volt idő amikor sertéstartással, később bérhízlalással egészítette ki a család bevételeit, de mára csak kis területű gabonatermesztés maradt meg.

Ezek szerint volt családi indíttatásod az erdész szakmához?

Édesapám mező és -vadgazdálkodási tevékenysége természetesen nagy hatással volt az életemre, a nyári szünetben, aratási időben a kombájnokban ültem. A szeptemberi szarvasbőgések idején rengeteg időt töltöttünk együtt a bikák megfigyelésével.  A születésem után édesapám - a világrekord gímbikát is adó vadászterületen gazdálkodó - Lovászi Olajbányász vadásztársaságnál dolgozott. Itt egy munkahelyi vita kapcsán a karrierje derékba tört, így ezután a vadászat háttérbe szorult az életünkben. Ennek ellenére a vadmegfigyelések, és téli terelővadászatokon való részvétel a Zalaerdő Zrt.-nél megmaradt. 

Mikor döntöttél úgy, hogy az erdész szakmát választod?

Az erdész szakmát, unokatestvérem javasolta, aki maga is Barcsra járt a nyolcvanas évek elején. Az ötlete a felvételi időszakban született, így szüleimmel eljöttünk az iskola nyílt napjára, ahol rögtön megragadott a középrigóci környezet. Ezután már nem volt kérdés, hogy mi lesz a felvételi sorrend. A biztonság kedvéért azért még megjelöltem az informatikát és szakács szakmákat is, bár hozzátenném, az erdész szakma ma sem nélkülözheti az ezen területeken szerzett kompetenciákat.

Egyértelmű volt, hogy a szakma megszerzése után diplomát is szerzel? 

Nem készültem egyetemre, azonban a 10. évfolyamban már látszott, hogy az általános iskolában történt felzárkóztatások, korrepetálások közel egy évtizedre rá meghozták az eredményüket. Így elsőként a továbbtanulás feltételrendszerében emelt szinten kezdtem el tanulni biológiát és matematikát. Szerencsém volt, mert a fél osztályunk hasonlóan járt el, így a gimnáziumi osztállyal összevontan valósult meg a felkészítésünk az érettségire, és ez által a felvételire.

A Soproni Egyetem jogelődjénél tanultam tovább, ahová már érettségi után felvételt nyertem, de a technikusi végzettség megszerzése miatt maradtam még két évet az iskolában. Nem bántam meg, hiszen az akkori nemzetközi programoknak köszönhetően, a nyári gyakorlatomat 13. évfolyamban Mecklemburg-Előpomerániában, a Fischland-Drass-Zingst félszigeten töltöttem. Ezt követően, a 14. évfolyamban 3 hét harveszter és forvarder kezelői tanulmányi kiránduláson és tanfolyamon vettem részt Svédországban.

A középiskolai évek után osztatlan erdőmérnök képzésben vettem részt. A selmeci hagyományrendszer és az ott kapott szemlélet ma is meghatározza az oktatási szemléletemet, fontos a bajtársiasság, a csapatmunka, a munkatársakkal és tanulókkal szemben egyaránt.

Mikor kezdett el vonzani az oktatás?

Az oktatás kezdetben nem vonzott, a volt tanáraim kérésére egy párkapcsolati válság után tértem vissza Középrigócra. Kezdetben egy-egy évre szólt a szerződésem, ma már a 11. oktatási tanévet taposom. Az évek során felismertem, hogy én az oktatással tehetek a jelen és a jövő erdeiért, úgy hogy minél többet átadok abból, amit Tormaföldén-Lentiben-Barcson és Sopronban kaptam.

Azért, hogy az oktatási tevékenységem során is növeljem a hatékonyságomat, az elmúlt években elvégeztem a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán a mérnöktanári képzést, illetve jelenleg a MATE kaposvári Kampuszán közoktatásvezetői képzésben veszek részt.

Milyennek látod a fiatalok helyzetét, akik ebbe az irányba mennének tovább?

Nem könnyű ma agrár szakembernek lenni, hiszen nagy társadalmi- technológiai és környezeti változások tanúi vagyunk. A végzetteknek pedig alkalmazkodnia kell ezen változások kihívásaihoz, így elengedhetetlen a szakmai elhivatottság és az érdeklődés fenntartása az innovációk iránt. Én ma sem választanék más utat. Erdő nélkül nincs tiszta víz és tiszta levegő,…azaz élhető környezet.

Át tudod adni a családodnak is a természet, az erdő szeretetét? 

Egy öt és egy három éves kislány édesapja vagyok. A Középrigócon eltöltött évek után saját házat vásároltunk Barcson és itt élünk két és fél éve. Feleségemet is az oktatásban ismertem meg, a testvére az első osztályomban tanult erdész és vadgazdálkodási technikusnak. Külföldön dolgozott a vendéglátásban, majd a GYES után Barcson a Szociális Központban helyezkedett el, az idősek nappali ellátásában volt Klub-vezető.

A feleségem édesapja is hivatásos vadász volt, együtt jártak édesapámmal vadász-vadtenyésztő szakra, így ő is hozta magával a természet szeretetét. A gyerekekkel gyakran kirándulunk a Dráva-mentén és a zalai erdőkben. Bízom benne, hogy így nekik is át tudom adni azt a szemléletet, amit mi hoztunk magunkkal, és ha nem is erdészekké, de erdőszerető felnőttekké válnak majd.