A varrás 2002-ben talált rá, és ma már elképzelni sem tudná e nélkül az életét. Bár manapság a foltvarrás nem feltétlenül az újrahasznosításról szól, számára továbbra is fontos érték, és igyekszik mindennapjaiba és munkáiba becsempészni. Tudását folyamatosan fejleszti táborokban és tanfolyamokon – amikor csak az ideje engedi.

Sokáig aktív tagja volt a Békevári foltvarró csoportnak, és amikor az feloszlott, úgy érezte, szükség van arra, hogy a kaposvári foltvarrókat összefogja. Így alapította meg a Tű-Tündérek Egyesületét. Olyan közösséget szeretett volna létrehozni, ahol a varrás iránti szenvedély, az alkotás öröme és a jótékonykodás kéz a kézben jár; ahol a kezdők megtanulhatják az alapokat, a haladók pedig tovább fejlődhetnek. A Noszlopyban is gyakran tűt ragadnak tanítványaival, hogy saját készítésű szívpárnákkal, vagy épp rénszarvasokkal kedveskedjenek a például a kórházban fekvő betegeknek.

Hálás mindazért, amit a foltvarrás ad neki, mert minden egyes öltés kikapcsolja, feltölti és inspirálja. Ha pedig meg kell mutatni munkáit a nagyközönségnek, bármekkora felületet képes beterítreni. Így volt ez a Kaposvári Szakképzési Centrum jubileumi tárlatán is, amelyet gyönyörű patchwork anyagaival igazán színessé és változatossá tett.