Európa több országában is tartott tanfolyamokat a tányérdesszertek készítéséről, eddig három könyve jelent meg, és elismert szakmai lapok is bemutatták receptjeit.

Gyermekkori vágyad volt, hogy cukrász legyél, vagy ez egyszerűen így alakult?

Gyerekkoromban nagyon szerettem a szilvásgombócot, így édesanyám megmutatta, hogyan kell elkészíteni. Így amikor érett a szilva, a barátaimnak gyakran készítettem, eleinte kisebb, később mind nagyobb sikerrel.

Mikor léptél túl a szilvásgombócon, és kezdtél el más desszerteket is készíteni? 

Szülői unszolásra jelentkeztem szakácsnak, mivel a nagybátyámnak volt Gyékényesen és Nagykanizsán is étterme. A suliban viszont rendszeresen ellógtam a szakácsok gyakorlatáról a cukrászokéra. Osztálytársak voltunk, és ők tudomásul vették, hogy engem érdekel ez a szakma. Szerettem a cukrászműhely illatát, és az itt készült néró sütit.

Milyen gyakran találkozol a volt kadarkúti oktatóiddal?

Amikor arra járok, mindig lelassítok, és megnézem, hogy merre változik a település. A polgármester, Karsai úr is eljár hozzám fagyizni, ahogy az egykori oktatóim is. Nagyon jó emlékeim vannak az iskoláról, és magáról Kadarkútról is. Az életem nagyon meghatározó négy éve volt, amit ott töltöttem. Rengeteg jó kapcsolat köt ide, a kollégiumi barátok és az osztálytársaim közül is sokan járnak hozzám, ami nagyon-nagyon jó érzés. Büszke vagyok az egykori iskolámra. Azt gondolom, hogy amit kellett, meg ahogyan kellett, azt megadta a diákoknak. Amikor ott tanultam, sok figyelmet kaptunk, vigyáztak minket éjjel és nappal is. Élményekkel teli időszak volt.

Dolgoztál szakácsként is?

Igen, sőt három évig műszerészként is. 2006-ban, a gazdasági válság idején mentem el Ausztriába dolgozni, és a harmadik évben a konyhafőnök megkérdezte, hogy ki szeretné a desszerteket elkészíteni. Én nem tudtam jól németül, de a szlovák kollégáim rögtön rám mutattak. A szállodában nyáron fagylaltkelyheket készítettem, télen, buktát és hagyományos süteményeket, így indult a cukrászpályám. Papírom arról, hogy cukrász vagyok, mindössze négy éve van, ezt már itthon szereztem, Nagykanizsán.

Több könyved is megjelent az elmúlt években.

2017-ben írtam meg az első könyvemet, Patisszier, az első ötven receptem címmel, ezzel indult el igazán a karrierem. Ezt követően sok megkeresést kaptam, tanfolyamokat kezdtem el tartani. 2019-ben jelent meg a Patisszier II, magyarul és németül is, és ezzel együtt lefordították az első kötetet is. Mindkettő népszerű volt az osztrák és a német piacon is. Eközben Berlintől Olaszországig oktattam a tányérdesszertek készítését.  

2019-ben egy Michelin-csillagos séfeket bemutató német kiadványban és egy könyvben is megjelent az egyik tányérdesszertem. Azóta pedig egy párizsi szakmai lapba, a Le Journal de Patisserie-be került bele a rózsa-málna-licsi receptem. 

2019-ben már honvágyam volt, és amikor kitört a Covid járvány, hazajöttem Nagykanizsára. A világjárvány idején gyakorlatilag a könyveladásokból éltünk a családommal, ezekből és a tanfolyamokból félretett pénzből építettem föl a műhelyemet, amely két évig csak oktatóhelyként funkcionált. 

Mikor nyitottál saját üzletet?

2022-ben a balatonmáriai Florida Fagyizó tulajdonosa beszélt rá egy süteményes vitrinre, ekkor kezdtem el sütit árulni. Voltak nehezebb és könnyebb időszakok, a vendégek igényei hozták sorban az újdonságokat. Egy új pad, majd kettő, három, és így tovább. Egy idő után nem volt elég a süti, nyáron fagyit is kellett készíteni. Először lágyfagyit készítettünk, közepes sikerrel, majd gombócosat. Tavaly októberben poénból csináltunk Dubai csokit, ezzel roppantunk be úgy igazán a köztudatba. Rengeteg törzsvendégünk lett, és tündérmese-szerűen megnövekedett a forgalmunk. Jelenleg itt tartok tanfolyamokat, és azóta megjelent a harmadik könyvem is. 

A siker visszaigazolása annak, hogy valamit jól csinálsz. Szerinted ez minek köszönhető?

A vendéglátásban a siker titka egyrészt a jó recept, másrészt a hozzáállás. Egy vendéglátósnak száz százalékban jelen kell lennie a vállalkozásában, csak így tudja tökélyre vinni. Alázatosnak kell lenni, muszáj befogadni a kritikát, hiszen abból lehet növekedni. Nekem is rá kellett jönni, hogy hiába próbálom az én álmaimat ráerőltetni a vendégekre, végül mindig ők döntenek. Így lett például a lágyfagyiból gombócos.

Mi a kedvenc recepted? 

Van egy jellegzetes fagyink, a Sáskajárás. Ehhez tudni kell, hogy a kiskanizsaiakat a kertvárosiak sáskáknak hívják, mert nagyon szorgosak. Ezért született meg, ez a jellegzetesen helyi, tökmag alapú fagyi, amelyben van pisztácia és karamell is. A vendégek imádják, a humoros neve és az ízvilága miatt is. Sütiben a Rákóczi-túrósunk híres, és a vendégek odavannak a zserbógolyóért is. Ez egy régi zserbó recept alapján készült, de új köntöst kapott, csokimousse krémbe mártottuk. 

Mivel lehet meghozni a fiatalok kedvét a cukrász szakmához?

Rendkívül innovatív az a rengeteg szín és alakvilág, amivel találkozunk ezen a területen. Amiket alkotunk, az már képzőművészet, amelyen keresztül abszolút meg lehet fogni a figyelmet. Szépet csinálni mindig menő, cukrászként úgy lehet pénzt keresni, hogy eközben alkotunk. 

Milyen trendek vannak jelenleg a cukrászatban?

 A social media nagymértékben befolyásolja, hogy mi az, amit követnünk kell. Lehet egy közéleti dologból is süteményt készíteni, és abból is lehet trend, ha egy híresség megkóstol egy süteményt. Egy-egy ilyen esemény komoly hullámként hat az emberekre, míg korábban minden hely a saját süteményeivel vált híressé.

Tehát követni kell a trendeket? 

Minden kornak megvolt a menő sütije. Ma már könnyű új dolgokat tanulni, és elengedhetetlen követni a trendeket. De ahogy a könyvemben is írtam, én inkább az a fajta vagyok, aki feltalálni szeret, tehát trendeket indítani.