Mesélj kicsit magadról! Miért ebbe az irányba indultál el?

Édesanyám pedagógus volt, édesapám festő, mondhatnám, hogy ezzel el is dőlt a sorsom, de gyerekként egyik pálya sem vonzott igazán. Az élet mégis úgy hozta, hogy ötvöztem a kettőt. Az általános iskolából kikerülve teljesen más irányba indultam, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban tanultam idegenforgalmi vendéglátós szakon. A katonaság után jelentkeztem magasépítő technikusnak az Építőipariba. Akkor már dolgoztam édesapám mellett festőként, így később ezt a szakmát is megszereztem, mostanra már mestervizsgával is rendelkezem. Ezt követte a rekonstrukciós és műemléki festő vizsga, majd a műemlék fenntartó technikus, a szárazépítő és a hő-és hangszigetelő. Ezek után az oktatói munkához szükséges diplomát is megszereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, szakoktatói majd mérnöktanári képzésen.

Mióta tanítasz a Lampingban?

2010-ben kezdtem el tanítani gyakorlati oktatóként, mintegy öt éve elméleti órákat is tartok. Emellett vállalkozást is működtetek, elsősorban gipszkartonozással és festéssel foglalkozunk. Ebből adódik, hogy gyakorlati képzőhelyként is tudom segíteni a diákok fejlődését.

Ezek szerint átfogó képed van a szakképzésről.

Van előrelépés, látszik, hogy több állami forrás jut rá, mint korábban, bár sokszor nehézkes a rendszer. A nagyobb cégek is adnak támogatást, anyagok, eszközök, tanulmányi kirándulások formájában. Utóbbihoz persze kapcsolatokra is szükség van.

Hogy látod, van kereslet a végzett festők iránt?

Jó szakemberre, így jó festőre mindig szükség van. A tanulók nem egyforma képességekkel, szorgalommal érkeznek az iskolába. De minden évfolyamon vannak olyanok, akikben megvan az adottság, a rátermettség és a kitartás, akikért megéri ezt csinálni. Az iskolából kikerülő diákok közül néhányan már akkor készen állnak arra, hogy vállalkozást indítsanak, és vannak olyanok, akik erre néhány év gyakorlat után lesznek képesek. Emellett szükség van azokra is, akik majd egy-egy brigádban kapnak munkát, de el kell fogadni azt is, hogy az itt végzettek egy része nem marad meg ebben a szakmában.

Általában miből, mennyi idő alatt tudod azt, hogy kikkel érdemes külön foglalkozni, versenyekre készülni?

Általában már az első beszélgetésből tudom, hogy kire érdemes több figyelmet, energiát fordítani. A jelölteknek adok egy kis plusz feladatot, egy rajzot kell elkészíteniük és egy tesztet megoldani. Az eredményből már sok minden kiderül. Azok, akik elkezdenek versenyezni, és ezt komolyan veszik, szakmailag nagyon sokat kapnak, amelyet az iskolából kilépve biztos tudnak majd kamatoztatni.

Mi volt a legérdekesebb feladat, amit eddig kaptál?

2017-ben a diákokkal a felvidéki Alsóbodokon Eszterházy János végső nyughelyét, a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnát festettük. Az építkezésnek a krakkói érsek volt a fővédnöke.

Hogy kerültetek a Felvidékre?

Pécsi oktató barátom, Battyányi Józsi keresett meg, hogy lehetőség lenne a munkában részt venni, jól jönne neki a segítség. Egy hétnek indult, végül három lett belőle. Diákokkal és Árvai Józsi kollégámmal vágtunk neki. Neves szakemberekkel dolgozhattunk együtt, egy olyan munkán, ami minden résztvevőnek örök emlék marad. Külön kiemelném, hogy mindezt a nyári szünetben, tehát iskola időn kívül vállalták a gyerekek. De dolgoztunk a tanulókkal Bujákon is, egy templom felújítási munkálatain, szintén a szünidő alatt. Fontosnak tartom, hogy részt vegyünk a hasonló „jótékonysági” munkákon. Rövid idő alatt is sokat lehet formálni a tanulók látásmódján. A hasonló lehetőségeket pedig továbbra is keressük.